Az egész ott kezdődött, hogy okos módon kitaláltam
magamnak, az egyetemen mostantól radírozható tollal fogok írni, mivel milyen
kis hasznos darab; ha elrontasz valamit (vagy csak a tanár beszél össze- vissza,
úgy, hogy már saját magát se tudja követni), akkor csak egy fordítás a tollon
és máris meg van oldva a problémád. Egy másik nem elhanyagolható előny:
ugrathatod a barátaidat azzal, hogy a jegyzetükre rajzolsz/írsz vele, és amikor
ők már az idegösszeroppanás határán vannak, közölheted velük, hogy az a
nonfiguratív nemi szerv, vagy perverz felirat valójában simán eltüntethető. Az
olyanok, akik már régóta használják ezt a tollat már direkt csempésznek az
írásukba egy- egy hibát, hiszen olyan felemelő érzés, hogy az adott szöveget nem
kell kisatírozni vagy a gimnáziumi magyartanárod elvárásainak megfelelően
szépen áthúzni és bezárójelezni, hanem csak fogod magadat és kiradírozod. Igen,
vagyok olyan őrült, hogy én is ezt csináljam! J Az eddigiek
alapján a cím kissé félrevezető vagy érthetetlen lehet, de mindjárt
megmagyarázom, hogy miért is nem olyan nyerő ötlet ilyen tollal írni. Szóval,
mint említettem a félév eleje óta néhány tárgyból a jegyzetemet ezzel írtam, és
most vizsgaidőszakban kénytelen voltam újra elővenni ezeket a lapokat.
Elégedetten nézegettem őket, hogy sehol egy firka, vagy áthúzás, olyan mintha
az egész csak másolva lenne. Na, miután előkerültek a papírok meg a jó vastag
könyvek (amiknek csak egy haszna van: ha megjelenik nálad egy betörő simán
leütheted vele, garantáltan nem éli túl…), szépen beültem a kényelmes fotelembe
a gáz mellé, plédbe burkolódzva, mint egy igazi nyugdíjas és nekiláttam a
tanulásnak. A jegyzeteket konfettiként szétszórtam magam körül, hiszen a zseni
átlátja a káoszt, így a fotel karfáján és a földön kívül került egy pár a gázra
is. Ez még nem is lett volna baj, hiszen nem volt tűzforró, tehát attól nem kellett
tartani, hogy a lapok kigyulladnak, meg amúgy is ott voltam, figyeltem rá, ám
arra nem számítottam, hogy a saját tollam fog jól megszívatni. Kb. 1,5 órája
tanulhattam, mikor kezembe került az egyik tárgyam jegyzetének 10. oldala, amin
megmagyarázhatatlan módon egy betű sem volt. Egy pár másodperc értetlenkedés
után pánikszerűen kaptam le az egész rakást a gáz tetejéről, és mikor jobban
szemügyre vettem őket, akkor tudatosult bennem, hogy elszállt egy félévnyi
jegyzet, pontosabban csak a tinta fakult ki rajtuk annyira, hogy semmi sem
látszódott a lapokon. Annyira jellemző!!! Ilyen is csak velem történhet… De
azért nem akartam beletörődni, hogy fölöslegesen jártam be az órákra, ha most
semmi látszatja, úgyhogy lázas kísérletezésbe kezdtem. Eszembe jutott egy régi
trükk a láthatatlan írások előcsalására: a citromlé. Rohantam a konyhába,
persze pont nem volt itthon citrom, mondanom se kell, hogy ez is jellemző, ám
én ezt a problémát szerényen áthidalva citromsavat oldottam föl vízben,
gondoltam még ez áll a legközelebb a citromléhez azok közül az alapanyagok
közül, ami itthon van, meg azért mégse kezdhetem el tejföllel kenegetni a
lapokat. Mondanom se kell, hogy ez nem vált be, de még volt egy B tervem.
Fogtam a lapokat és beraktam őket a fagyasztóba. A logika az volt, hogy ha a
meleg tüntette el az írást, akkor a hideg talán visszahozza. Ezzel sem értem el
ugyan 100% eredményt, de legalább az írás nagy része már látszik, és ez nekem jelenleg
pont elég, csak nem szabad velük meleg helyre menni, mert újra eltűnnek. Na de a
tanulság: ne használj radírozható tollat, mert könnyen meg lehet vele
semmisíteni az írást, de ha mégis vagy olyan hülye, mint én, akkor se a
jegyzeteidet írd velük, de ami mégis a legfontosabb semmiképp se rakd a lapokat
a gázra!!!
